huszonhetedikhuszonnyolcadikhuszonharmadikhuszonnegyedikhuszonötödikhuszonhatodikhuszonegyedikhuszonkettediktizenhetediktizennyolcadik

IUCN II nemzeti park feltételei

Mindenekelőtt azt kell tudomásul venni, hogy az IUCN kategóriák világszerte ugyanazok. Nincsenek eltérő szabályok a különböző kontinenseken. Hangsúlyeltolódások, illetve többletkövetelmények lehetnek, de alapvetően egy afrikai nemzeti park kezelésére ugyanazok a szabályok érvényesek mint egy európaira.

Mielőtt a nemzeti parki kategóriát meghatároznánk, tisztázni kell, hogy mit jelent egy védett terület:

Szárazföldi, vagy tengeri terület, melynek feladata a biodiverzitás, a természeti és ehhez kapcsolódó kulturális erőforrások védelme és fenntartása jogi és egyéb eszközök által.
(IV.th World Parks Congress, Caracas, Venezuela, 1992).

E definíciónak számos terület felel meg, de az egyes területek konkrét célja nagymértékben eltérő lehet. Ezért is volt szükség kategorizálási rendszert kidolgozni, amely fő céljaik alapján csoportosítja a védett területeket. A csoportosítás nem tekintendő értékelésnek. Egy I-es kategóriás terület nem értékesebb egy VI-osnál, csupán a céljaik mások.

A védett területeket elsődleges céljuk alapján sorolják be a hat kategória egyikébe. A kezelésnek természetesen lehetnek másodlagos és harmadlagos céljai is, de a besorolás alapja mindenkor a fő cél.

Egy IUCN II-es kategóriás terület feladatai, fontossági sorrendben az alábbiak:


Természetes szárazföldi, vagy tengeri terület, amelynek védetté nyilvánításának céljai
  • egy vagy több ökoszisztéma ökológiai egységének védelme
  • a védetté nyilvánítás céljával összeegyeztethetetlen emberi tevékenységek kirekesztése;
  • lehetőséget biztosítani olyan oktatási, tudományos, idegenforgalmi tevékenységeknek, amelyek a terület érdekeit nem sértik.

Természetvédelmi célok egy Nemzeti Park területén
  • Nemzeti, vagy nemzetközi fontossággal bíró természetes és látványos területek védelme
  • A terület genetikai és faji összetételének megőrzése a leginkább természetes állapotában
  • Idegenforgalmi hasznosítás olyan szinten, amely még a terület természetességét nem veszélyezteti
  • Csökkenteni, és a későbbiekben kirekeszteni a természetvédelmi célokkal összeegyeztethetetlen hasznosítási formákat
  • Fenntartani azokat az ökológiai, geomorfológiai, esztétikai értékeket, amelyek védelmet érdemelnek
  • Figyelembe venni az őslakosok (Európában helyi lakosok) igényeit addig a szintig, amíg ez nem sérti a védetté nyilvánítás fő célját.

A terület kijelölésének fő szempontjai
  • A területnek reprezentálnia kell egy természetes ökoszisztémát, ahol a növény- és állatfajok közössége, az élőhelyek valamint geomorfológiai képződmények tudományos, turisztikai és oktatási szempontból kiemelt fontosságúak.
  • A területnek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy egy teljes ökoszisztémát - amelyet emberi beavatkozás kevéssé módosított, illetve befolyásol - védhessen (ez ENSZ listába való bekerülés feltétele a minimális 1000 hektár).

Kezelés
  • A terület kezelését lehetőleg állami szervnek kell végeznie, amely képes a természetvédelmi célkitűzések megvalósítására. Egyes feladatokkal ez a szervezet megbízhat más szerződéses partnereket főleg az oktatás, turisztika és kutatás területén.
  • A kezelés során a rehabilitációs tevékenységeket rögzíteni kell a terület kezelési tervében. Ezeknek a tevékenységeknek természetes, önállóan is fenntartható állapot visszaállítását kell megcélozniuk, és időben, valamint méretben behatároltnak kell lenniük. Néhány esetben a minősítés igénylésével politikai nyomást is lehet gyakorolni az állami szervezetekre, amiknek eredményeképpen egy terület helyreállítása megkezdődhet. Ebben az esetben is a természetes állapot elérésének belátható időn belül megoldottnak kell lennie.

Egyéb fontos szempontok

Zonáció / Övezeti besorolás
Gyakran elkövetett hiba, hogy a különböző kategóriákba sorolt területeket övezetekre osztják. Az egyes övezetekben, zónákban a megengedett tevékenységek mások. Az IUCN nem követeli meg a zonációt, azt azonban igen, hogy – amennyiben a terület övezetekre van osztva – a teljes területnek legalább a ¾-e valamilyen módon a fő célkitűzéseket szolgálja.

Kezelőszerv
Az államnak a kezelésben alapvető feladata van. A kezelés, fenntartás feladatát nem lehet másra ruházni, mert ez sértheti a közösségi, nemzeti érdekeket.

Tulajdonviszonyok
Általában véve mivel a kezelés állami feladat, ezért a tulajdonnak is államinak kell lennie. Ettől lehetnek eltérések, de minden esetben:
  • biztosítani kell a természeti értékek fennmaradását
  • a helyi lakosság támogatását meg kell nyerni (e nélkül egy nemzeti park nem működhet)
A védett terület környezete
A védett terület határán kívül eső részekről általában nagy nyomás nehezedik a nemzeti parkra. Célszerű ezért egy puffer-övezetet kialakítani a határok mentén, ahol a kezelésnek összhangban kell lennie a nemzeti park érdekeivel, célszerű ezért az egész régióra kiterjedő terveket készíteni.