huszonhetedikhuszonnyolcadikhuszonharmadikhuszonnegyedikhuszonötödikhuszonhatodikhuszonegyedikhuszonkettediktizenhetediktizennyolcadik

Földrajzi helyzet

Éghajlat, növényzet

Zárt, medence jellegéből adódóan a Szigetközben a környező hegységekből érkező légáramlatok erősen éghajlat módosító hatásúak. Mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű, kontinentális-szárazföldi jellegű éghajlata. Az éghajlati viszonyokat a Dévényi-kapun át ÉNY-ról, az Atlanti –óceán felől érkező légtömegek határozzák meg leginkább.

A Szigetköz hazánk egyik legszelesebb területe, az év nagy részében fúj a szél. Uralkodó szélirány az ÉNY-i, mely az év minden szakában jellemző. Ezen természeti adottság, mint megújuló energiaforrás kiaknázását szélerőművek telepítésével lehetne megoldani(pl.: Kimlén, Levélen, Hegyeshalomban megindult az engedélyezési eljárás több szélerőmű telepítésére). A levegő relatív páratartalma magas, 75 % körüli. Gyakori a felhős napok aránya is. A legcsapadékosabb időszak a nyár eleje, legszárazabbak a téli hónapok, de nyáron aszály is kialakulhat. A csapadék mennyisége 550-600 mm/év. Az évi középhőmérséklet 10 °C körüli. A napsütéses órák száma 1900 körül mozog évenként.

A Szigetköz éghajlata a talaj-és domborzati viszonyokkal együtt kiválóan alkalmas mezőgazdasági termelésre(kedvező agroökológiai potenciál). Magas a szántóterületek aránya. Erdős területeket elsősorban a Duna és a Mosoni-Duna árterén találunk. Az egykori erdőtársulások maradványai közül legértékesebbek a tölgy-kőris-szil ligeterdők, több helyen átmenettel a gyertyános-kocsányos tölgyes felé. Emellett legelterjedtebbek a fűz ligeterdők, ill. a fekete-és fehér nyár ligeterdők. Napjainkra az őshonos növényzet nagy része elpusztult. Ma a hullámtéri erdők legnagyobb részét sajnos betelepítették nemesnyárral. A szárazra került medrekben ill. partokon fűzbokor ligetek jelentek meg. A láp-és mocsárrétek maradványai ma is fellelhetők. A keményfa-liget- és lápfoltok a legértékesebb ökoszisztémát alkotják a Szigetközben, védelmük feltétlen szükséges.


Elhelyezkedés
Régi térkép

A Szigetköz Magyarország ÉNY-i részén, a Kisalföld É-i felén helyezkedik el. A Kisalföld a Kárpát-medence 2. legnagyobb medence-síksága, Nyugaton a Bécsi-medencével áll kapcsolatban. A medence-síkságot a Duna főága két részre tagolja: Kisalföld, Szlovák-alföld. A Kisalföld Szlovákiával és Ausztriával határos. A Győri-medence a táj központi süllyedéke, melynek egyik kistája a Szigetköz, a Dunára tekintve tükörtája a Csallóköz.

A Szigetköz földrajzi megnevezése alatt a Dévényi kapun át érkező, több ágra szakadó és Kelet felé tartó Duna főmedre és a Mosoni-Duna által közbezárt területet értjük. ÉNY-DK irányú, hosszúkás, átlag 6-8 km széles, mintegy 52 km hosszú fiatal dunai hordalékkúp. Területe mintegy 37 500 ha. A Duna és a Kis-Duna között fekvő területet nevezzük a Csallóköznek, mely a Szlovák-alföld része.

A Szigetközt a földtörténeti harmadkor végén a Pannon-beltenger borította, melynek medencéjébe az Alpokból és Kárpátokból érkező folyók már évmilliókkal ezelőtt kezdték hordani a hordalékot. A Duna számtalan ágra szakadva Pozsonytól Európa legnagyobb hordalékkúpját építette fel zátonyokkal, szigetekkel, melynek területén fekszik a Szigetköz. A folyóvízi kavicsos-homokos üledék a talajréteg alatt található, mely helyenként 400 m vastagságban borítja az egykori tengerfeneket. A Duna főmedrétől távolodva csökken a kavics-összlet vastagsága, s gyakoribbá válnak a homokos rétegek.

A lejtési viszonyokat tekintve a Szigetköz 2 részre osztható:
  • Alsó-Szigetköz: Vének-Ásványráró között, tszf. magassága 110-115 mBf,
  • Felső-Szigetköz: Ásványrárótól Rajkáig terjed, magassága 115-125 mBf.

A Szigetköz geomorfológiai sajátosságát az árterek és ezek mikroképződményei adják.

Területén 3 geomorfológiai-magassági szintet lehet megkülönböztetni:
  1. alacsony ártér: 1-2 m-rel a Duna középvízszintje felett, folyót kísérő széles laposok, holtágak, morotvák,
  2. magas ártér: 4-6 m-rel a Duna középvízszintje felett, homok, iszap borítja felszínét,
  3. magasártéri homokdűnék: a települések a homokdűnéken, víztől védett szigeteken épültek, melyre több településnév is utal(pl.: Tejfalusziget, Doborgazsziget).

Talajviszonyok

  A Szigetközben és a Csalllóközben a réti öntéstalaj a legjellemzőbb. A Duna áradásai következtében a kavicsrétegre lerakott hordalékon az újabb elöntések a növényzet kialakulását hátráltatták, valamint a magas talajvízszint következtében kevés humuszt tartalmazó rétegek alakultak ki.

Az ármentesített területeken, ahol már nincs hordaléklerakás, megindult a talajképződés hosszú folyamata a réti vagy mezőségi talajok képződésének irányába. Így átmeneti mezőségi szelvények alakultak ki, melyek humuszrétegében 3-4 % mennyiségű szerves anyag halmozódott fel, s szerkezetük is morzsás. Gyakori az öntéstalajok átmenete a réti talajok felé is. Jelentősek ugyanakkor azok a homokos talajok is, melyek Rajka, Bezenye és Feketeerdő térségének keleti részén, a szigetközi ágrendszer területén találhatók. Ezek a talajok nagy környezeti érzékenységűek, hiszen vízmegkötő és adszorpciós tulajdonságaik igen gyengék. A Szigetköz területén különösen fontos ennek figyelembe vétele, hiszen a felszín alatti vízkészlet védelme itt különösen fontos. A talajokban jelentősebb leromlás, erózió, defláció nem tapasztalható.


Vízviszonyok

JégmadárA felszíni vízrendszert alapvetően a Duna határozza meg. A Duna hasznosítása miatt annak ágrendszerét a múlt századokban átalakították, s megvalósult a főág-mellékág struktúra. Az árvíz elleni védekezés érdekében a kisebb mellékágak kizárásával kiépítették az egységes védvonalat. Így alakult ki a Szigetközben és a Csallóközben a mai vízhálózat struktúrája, mely folyóvizekben gazdag. Területileg a főmedret és a mellékágrendszer egy részét magába foglaló hullámtérből, valamint a hullámtérből kizárt mellékágakat magába foglaló mentett oldali vízrendszerből állnak. A Dunát mellékágak bonyolult rendszere kíséri zátonyokkal, szigetekkel tarkítva. A gátak közötti hullámtéren ma is folyik a feltöltő munka.

A Mosoni-Duna Dunacsúnynál ágazik ki a Dunából és kb. 125 km-es futás után Véneknél ömlik a Dunába. A Mosoni-Dunán lefolyó vizek jelentős része közvetlenül ill. közvetve a Dunából származik. A morotvatavak közül legjellegzetesebb a dunaszegi és a feketeerdei Holt-Duna. A talajréteg alatti vastagon lerakódott kavicsréteg kiaknázása, hasznosítása következményeként a térségre jellemző a bányatavak sokasága, melyek szennyezés szempontjából nagyon érzékenyek, de jelenleg vízminőségük jó. A Csallóközt határoló Kis-Duna pozsonynál ágazik ki a Dunából. Több erőmű épült rá, a Vágba torkollik, majd Komáromnál tér vissza a Dunába

A szigetközi-csallóközi kavicsösszlet igen jelentős felszín alatti vízkészlettel rendelkezik. Az összefüggő kavicsréteg nagy mennyiségű vizet tárol közbeiktatott vízzáró réteg nélkül, ezért a talajvíz-és rétegvíz tartó élesen nem különül el. A talajvíz a felszínhez közel, 2-3 m-re helyezkedik el, ill. a fő rétegvízadó összlet teteje igen közel helyezkedik el a talaj felszínhez, ezért szennyezésekre érzékeny. Szerencsére a mélyebb vízadó rétegek még nem szennyeződtek el nagy öntisztuló képességük miatt, de a talajszennyezés növekedésével nagyobb lesz a kockázata. Emellett a térség kedvező adottságokkal rendelkezik a termálvizeket illetően, mely mélyebben, a pannon üledékben, a sziklák között helyezkedik el több ezer méter mélyen. A hévizek hasznosítása még nem jellemző, de feltételezhető, hogy bárhol ha lefúrnánk a térségben, találnánk termálvizet. Ennek gazdaságos felhasználása a régió fürdőturizmusának fejlődését segíthetné elő, valamint megújuló energiaforrásként az energiatermelésben játszhatna szerepet. Mivel a szigetközi-csallóközi terület érzékeny vízbázison fekszik, ezért védelme kiemelt, létfontosságú.